A 2000 és 2004 közötti Forma-1-es versenyekre nem szívesen emlékeznek azok, akik nem Michael Schumachernek szurkoltak. Szó mi szó, nem sok örömük volt abban az öt idényben. Ebben az időszakban az 5 vb-szezon alatt összesen 85 futamot bonyolítottak le, ebből 48 alkalommal a „Májköl” győzött, és akkor nem említettem a sok-sok dobogós helyezést. Zsinórban öt világbajnoki címet nyert a Ferrarival. Akkor mindenki, aki nem Ferrariért szorított, és nem német volt, valamint nem bálványozta a kerpenit, bizony várta, hogy mindennek vége legyen. Elég nyomasztó lehetett, nem igazán lehet elképzelni…
A labdarúgásban valami hasonlót élünk át: 2008-ban a spanyoloknál megtört a jég. Az addig tartó peches időszak az osztrák-svájci közös rendezésű labdarúgó Eb-n véget ért. A hispánok eljutottak a döntőig, ahol végül 1-0-ra verték a németeket. Rá két évre a hollandokkal döntőztek a dél-afrikai vb-n, és megcsinálták. Valljuk be, ez az időszak – beleértve az idei Eb-t is – azoknak jó, akik a spanyoloknak szurkolnak, vagy egyáltalán nem vesznek tudomást az egészről.
Aki egy picit is nyitott erre a sportágra, és nem szimpatizál a Barcelona langyos, sokat passzolós, altatós, nem tudom, hogy támadjak-e, és ezt a végletekig fokozós, majd egyszer ritmust váltok játékára, az bizony nem túl boldog. Egy cél lebeg a szeme előtt: minden sorozatnak egyszer vége lesz. A rossznak is, és a jónak is. 2004 után Michael Schumacher egy összetett harmadik, és egy második helyet produkált, majd ideiglenesen visszavonult.
Kedves sok passzos focit nem kedvelő, tiki-taki játékot a háta közepére kívánó futballszurkoló! A lényeg az, hogy egyszer a spanyolok is Michael Schumacherhez hasonlóan végig nézik majd a győztesek örömét…és ez már a BL-ben kezdett körvonalazódni (lásd. a Chelsea-Barca párharcot). Nehéz lesz majd nekik megélni, ezt, mint ahogy a cikk írójának is az volt a hétszeres világbajnok „Májköl” tündöklése utáni korszakkal szembe nézni.
