Ő a magyar autósport élő legendája. A benzingőzös világ és a magyar sporttársadalom ikonja. A hazai ralisport királya: A Ferjáncz. A közelmúltban megjelent életrajzi könyve is ezt a címet kapta. Ferjáncz Attila napjainkban, 67 évesen ugyanazt csinálja, mint egész versenyzői pályafutása alatt, azaz nyomja a gázt, igaz mára egy picit óvatosabb lett, nem számítanak annyira a féktávok, de az időeredményei ismét jók, és ez a lényeg. Sportvezetőként, sportdiplomataként az a véleménye, hogy jobban kellene támogatni a nem olimpiai sportágak versenyzőit, akik ugyan olimpiai bajnokok nem, de saját sportágukban akár Európa-, vagy világbajnokok is lehetnek.

Ferjáncz Attila a róla szóló könyv bemutatóján

Zajlik az élet ön körül. Sosem tudom úgy felhívni, hogy ne menne valahová, vagy ne jönne valahonnan, vagy ne intézne, szervezne valamit. Hogy van?

Köszönöm jól. Az eddigi életemet a mozgás töltötte ki. Bele betegednék, ha otthon kellene feküdnöm, vagy egy irodában egy asztalnál kellene ülnöm. Van feladat bőven, és örömmel teszek-veszek.

Mik ezek a feladatok?

A Magyar Olimpiai Bizottságban a nem olimpiai sportágakat képviselem, a Magyar Nemzeti Autósport Szövetségben örökös tiszteletbeli elnökként igyekszem azokat a tapasztalatokat átadni, amelyek birtokában vagyok. Ott van a Megszállottak Klubja, amelynek szintén tagja vagyok, az Ellenőrző Bizottságot vezetem. Megjelent az életrajzi könyvem, azzal kapcsolatban is voltak és vannak tennivalók, mi kell még?

Az ember rutinból rávágja erre, hogy egészség, de ez az ön esetében (sem) annyira rutin…Hogy van?

A körülményekhez képest azt mondhatom, hogy jól. Havonta járok az orvosomhoz, Lestár Béla professzor úrhoz kontroll vizsgálatra.  Az eredményeim egyre jobbak.

Pontosan mi az, amin túl van?

Igazából nem szeretek erről beszélni… Tavalyelőtt a szokásos rutin vizsgálaton kiderült, hogy valami nem stimmel. A CT daganatot mutatott ki a hasüregben. Azonnal megműtöttek, majd kaptam egy kétoldali tüdőgyulladást, amit a legyengült szervezetem nehezen viselt. Hosszú kórházi kezelés után végre otthon, szerető családom körében erősödhettem, és kiderült, hogy a szövettani eredmény jó. Úgy látszik, hogy valaki nagyon vigyázott rám ott fönn, még tervei vannak velem.

Ön szerint milyen a mai magyar autósport helyzete? Mennyire követi például Michelisz Norbert pályafutását?

Természetesen nagyon szurkolok neki. Fiatal, és nagyon tehetséges gyerekről van szó. Sok van még benne, de hát a mai autós világban nagyon sok kritériumnak kell megfelelni, hogy sikeres légy. Közel fél évszázadot töltöttem el a versenypályán. Régen sokkal több jó értelemben vett „csibészség” kellett a jó eredményekhez. Ma sokkal pénzorientáltabb az egész. Ahhoz, hogy kiállj a garázsból, sokkal nagyobb stáb és számítástechnikai háttér kell.  A szurkolókon is látszik az idő. A 80-as, 90-es évekhez képest sokkal kevesebben vannak. Nem is csoda, hiszen a technika, a média segítségével azonnal értesülni tudnak az eredményekről. Meg aztán biztos az is közrejátszik, hogy nem tudnak annyit áldozni benzinre, szállásra, autópálya matricára. De minden új szezon előtt reménykedünk, hogy jobb lesz, mint az előző. Az újabb reménysugár, az idei rajt az országos rali bajnokságban, amelyet a hétvégén Egerben bonyolítanak le.

Harminckétszer nyert magyar bajnokságot, huszonháromszor Európa-bajnoki futamon végzett elsőként. Kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes. Még kimondani is sok. Mi került bele ezek közül „A Ferjáncz” című életrajzi könyvébe?

Istenigazából minden. Ez a könyv a teljes versenyzői pályafutásomat leköveti, de benne van a fiatalságom, a sportvezetői tevékenységem. A szerző Lukács Ákossal törekedtünk minél részletesebben bemutatni az eddigieket. Elgondolkodtam azon, hogy nincs is olyan sorstársam, aki hasonló eredményeket ért el a raliversenyzőként, mint én, de a lehetőségek korlátlanok, bárki megelőzhet.